München, a Bajor főváros (II.)

Az óváros érdekességeiről az I.  cikkben a városfalon kívül eső részekről a (III.) cikkben olvashattok.

Advent idején nem könnyű feladat a Kaufinger-straßén haladni, s ha hó is esik, már egyátalán nem látható a következő legenda nyoma, a „Szép torony” alaprajza a flaszteron. Nem úgy a Vadász- és Halászmúzem előtt ülő vadkan szobra, amit a Firenzei másához hasonlóan az alsó állkapcsánál kell megsimogatni, hogy szerencsét hozzon.

A Szent Mihály-templom épülete, homlokzata magába sűríti az ellenreformáció harcias szellemét, valamint a barokk túlzott színeivel és díszítésével, a hercegi, császári hatalom ábrázolását. Itt található Napóleon fogadott fiának, Egéne de Beauhamaisnak a márvány síremléke is. A templombelső egy hatalmas, húsz méter széles reneszánsz csarnok dongaboltozatos mennyezettel. Építése idején csak a római Szent Péter-bazilika volt nagyobb.

A sétánk utolsó szakaszában vetünk egy pillantást a Residenz, az Operház és a Hofbrauhaus épületére. A Residenz a legnagyobb belvárosi kastély-együttes egész Németországban. 1508-1918-ig volt székhelye a bajor uralkodóknak. A kincstárban 10 évszázad koronáit és ékszereit lehet megcsodálni, egy hosszabb körsétán az elmúlt 500 év különböző életstílusait lehet végig kísérni.

Ez a hatalmas épületegyüttes sem maradhat ki a szerencsehozók közül. Ha megnézzük a palota Odeonsplatz felőli bejáratánál álló oroszlánszobor címerét, jól látszik, hol kell megsimogatni, hogy mázlink legyen. Egy fiatal egyetemista gúnyrajzot készített a 27 éves Lola nevű lányról, aki a 62 éves királynak volt a szeretője. Az írás az uralkodóhoz is eljutott, aki hirtelen haragjában vérdíjat tűzött ki a fiúra. Hatalmas plakáton keresték az „ismeretlen elkövetőket”. A diák ezt olvasván elmosolyodott: „ismeretlen elkövetők”? Papírt ragadott és felülragasztotta a plakátot, amire azt írta: A papír, a toll, a tinta és én voltunk az elkövetők!

A pimasz élcelődőt tetten érték, és a király elé vezették, aki a felirat láttán hangosan nevetni kezdett. Megkegyelmezett a fiúnak és ráadásként a nyomravezetői jutalmat is neki adta. Egyesek szerint ezt annak köszönhette a diák, hogy elővezetésekor a palota bejárata előtti címeroroszlán pofáját megsimította. Aki nem hiszi, járjon utána!

München zenei központjának helyszínét egy tűzvész után építették újjá az 1820-as években. Itt tartották annak idején Wagner operáinak bemutatóját, melyeken II. Lajos király is jelent volt. A világ legelismertebb operatársulatai közé tartozik, és jelentős hagyományokra tekint vissza. Elképesztő repertoárral büszkélkedhet, emellett egy arany és egy mályvaszínben pompázó erkéllyel is rendelkezik, mely egyedülállóvá teszi az egyébként is pazar belsőt. Ha nem vagyunk operarajongók, akkor is érdemes megnézni magát az épületet, ugyanis gyönyörű a kialakítása, lélegzetelállító látványt nyújt.

Az Operától az Alter Hof utcán érjük el a Szigorú Lajos által 1255-ben a város északkeleti részén építtetett legrégebbi királyi székhelyet. Ahogy az Alter Hof számos kapuján át az egyik udvarról a másikra haladunk, láthatjuk, hogy precízen helyreállították az épületegyüttest.

Így jutunk el az építészetileg jelentéktelen, ám Münchenben a legismertebb műemlékéhez a Királyi Sörfőzdéhez. V. Vilmos herceg 1589-ben azért alapította a Hofbrau sörházat, hogy ne kelljen drága pénzért venni a hannoveri sört. Bajorországban az arisztokrácia és az egyszerű nép is kedvelte a sört. Akkor lépett fő szeszes italként a bor helyébe, amikor a középkor kemény telein kipusztultak a bajor szőlőtövek, átadva helyüket a jóval ellenállóbb árpa és komló termesztésének.

További képek itt.

Share

Comments

comments

Visit Us On FacebookVisit Us On Google Plus